Mert segíteni jó érzés!

Az embereknek vannak furcsa szokásai.
Nekem is van egy, igazából sok, de most erről szeretnék írni egy kicsit.
Személy szerint, én annyira nem kedvelem visszavinni az 50 Ft-os flakonokat és csak gyűlik és gyűlik.
Amikor már nagyon nem lehet tőle férni, akkor megindulok és vissza viszem.
Eddig ez nem is olyan furcsa.
De, mivel már megszoktam, hogy minden 50Ft-al drágább ami flakonos, így különösen nem számolok ezzel az összeggel. Visszaviszem, cetli a zsebben.
Tudom, hogy van egy olyan lehetőség az automatáknál, hogy el lehet adakozni az összeget.
Én ezt annyire nem szeretem.
Egy egyszerűbb módját szoktam választani, sétálok a boltaban és odaadom egy néninek vagy egy bácsinak.
Ma is így történt. Láttam egy idős házaspárt aki a padon ült. Megkérdeztem tőlük, hogy nem haragszanak-e meg, ha én ezt most odaadom.
Aranyosak voltak nagyon. Meséltek az unokákról akik külföldön laknak. Pár mondat után elköszöntem, a néni megölelt és megköszönte.
Nem nagy összeg ez. De lehet másnak, nagyon is sokat jelent.
Köszönöm, ha végig olvastad!
Szép napot mindenkinek!

Csatlakozz hozzánk!

További bejegyzések

Fodrász kerestetik!

Ha tudsz olyan fodrászt, aki ilyen hajat készít, akkor javasolj egyet kommentben! Kattints ide

Dél-Olasz gasztro hét gyulai fináléja!

Elérkeztünk a „Dél-olasz gasztro hét Gyulán” nagy fináléjához! Az utolsó állomás a Gyula Rouge Étterem volt, és hát… Antonio Chiurazzi erre az estére is odatette a magát.  A vendégek ma is két előétellel és két főétellel merülhettek el a dél-olasz ízekben – gyulai, helyi alapanyagokból varázsolva. A menü: Tojás paradicsomszósszal